Az elsők között szeretnéd látni a nyár sikervárományos akciófilmjét? Akkor itt a remek alkalom! Az idei nyáron egymást érik a nagy hollywoodi blockbusterek, és ez ezen a héten sem lesz másként. Érkezik ugyanis a Kígyószem: G. I. Joe - A kezdetek Hollywood elsőszámú ázsiai sztárjával, Henry Goldinggal a főszerepben, melynek vetítésére 3 darab páros Cinema City mozijegy keresi a g... Ha szuperhősökről van szó, mostanában nem csak a két nagyágyú, a Marvel és a DC hősei kerülnek a figyelem középpontjába. E két univerzum mozis sikerei láttán egyre többen érzik úgy, hogy ők is tudnak hasonló kaliberű filmeket készíteni. Míg nemrégiben az oroszok próbálkozásáról hallhattunk, addig most egy francia film vonzza a leginkább a témára fogékony nézőket a Netflixen. Az új közönségkedvenc... Steven Spielberg nem az a kimondottan horror rendező, bár egyik-másik mozijára azért rá lehetne húzni ezt a jelzőt is. Jó példa erre a Cápa, amit senkinek nem kell bemutatni vagy a Super 8, amelyben néhány fiatal a '80-as években részese lesz a kormány és egy idegen lény fogócskájának.
Az MCU huszonnegyedik filmje Cate Shortland ( Berlin Syndrome) rendezésében, egyúttal a második női főszereplős Marvel-szuperhősfilm tesz némi igyekezetet azért, hogy kissé eltérjen az eddig látott MCU-toposzoktól és közhelyektől, de végsősoron ugyanazt kapjuk, mint bármelyik tetszőleges Marvel-mozitól és a nem lesz több a film, mint egy egyébként népszerű főhős monetizálására tett (a jelek szerint sikeres) kísérlet. A film egyik tétje mindenképp az volt, hogy sikerül-e az egyébként jól ismert és bejáratott karakterhez érdemben hozzáfűzni valamit, és e tekintetben mindenképp érezhető a szándék. Mint kiderül, Natasha Romanoff (Scarlett Johansson) egy rövid ideig Ohióban élt szüleivel és testvérével, már-már egy idilli családi miliőben, azonban mindez egy nagyon hatásos színjáték volt, hisz szülei orosz kémek, és egy küldetés teljesítése után menniük kell az országból. Natasha és Yelena (Florence Pugh) a "Vörös Szoba" nevű helyre kerül, ahol özveggyé képezik ki őket, a hamis apuka börtönbe, a hamis anya pedig tovább dolgozik az egész kémhálózatot irányító Dreykovnak (Ray Winstone).
A Pókember: Idegenben 2019-ben bemutatott amerikai szuperhősfilm, amit Jon Watts rendezett, ami egyúttal a Marvel moziuniverzum (MCU) harmadik fázisának záródarabja. Ez a film folytatása a 2017-ben bemutatott Pókember: Hazatérés című filmnek, ami ugyancsak Jon rendezésében készült. Most pedig nézzünk meg 8 érdekes tényt, amit eddig nem tudtál a Pókember: Idegenben című filmről. 1. A Pókember – Idegenben a Marvel moziverzumának huszonharmadik filmje. 2. Sokáig kérdéses volt, hogy az új Pókember film, a Pókember: Idegenben és a benne történtek hogyan tükrözik majd a Bosszúállók: Végjáték eseményeit, különös tekintettel arra a tényre, hogy a Pókember – Hazatérésben Tony Stark egyfajta pótapja lett Peter Parkernek. Most már tudjuk, hogy valóban a Végjáték után járunk időrendben. Az Idegenben szorosan illeszkedik a Marvel moziverzum idővonalához, és még az ötéves időbeli ugrás is megjelenik. A film előzetesében látszódik Peter útlevele, azon belül is a születési dátuma, illetve az okmány kibocsátási és lejárati dátuma, de mindnél csak a hónap és a nap – a születésnél augusztus 10.
Szerdától Magyarországon is elérhetővé válik a YouTube Shorts béta verziója, amellyel a TikTokhoz hasonló látványos és rövid videókat készíthetünk a mobiltelefonunkkal. A YouTube Shorts lényegében a TikTok egyfajta klónjaként fogható fel, amellyel a felhasználók rövid videókat oszthatnak meg, és böngészhetnek a sok millió mások által feltöltött tartalmak között. A tavaly szeptemberben bejelentett szolgáltatás eddig csak 26 országban volt elérhető, de július 14-től, szerdától már több mint 100 ország felhasználói próbálhatják ki a YouTube látványos új funkcióját, köztük a magyar felhasználok is.
Mindez végül egy ritmustalan, buta csavarokkal teletűzdelt fináléba torkollik, aminek meg kell hagyni, hogy legalább vizuálisan kreatív. És igen, tudom, hogy a legtöbben elsősorban ezt várják egy Marvel-filmtől, nem feltétlenül minőségi történetet. Egyetérteni nem tudok vele, mert szerintem nem a vizuális effektek miatt bőgtük végig a Végjátékot, hanem mert az évek során teljesen magukkal ragadtak ezek a karakterek és a drámáik. De oké, ráharapok a horogra. Látványos a film? Az attól függ, hogy 2021-ben még le tudnak-e nyűgözni a ropogó puskák és a robbanó tereptárgyak. Én inkább hangosnak nevezném, a finálét leszámítva ugyanis egy különösebben látványos jelenet sincs. A bunyók koreográfiája szintén unalmas és sokszor követhetetlenül vannak megvágva, az ügyeletes főgonosz, Kiképző pedig egy vicc. Úgy gondolom, hogy a képregényrajongók a csalódásuk ellenére is jobban jártak, mert ők legalább a potenciál hűlt helyét látják a figurában. A hozzám hasonló laikusok azonban csak egy néma, a mozdulatait érdekesebb szereplőkről mintázó sablonkatonát kapnak, aki tulajdonképpen csak egy csatlósa a még nála is érdektelenebb valódi főgonosznak.
Az ereje abban rejlik, hogy eltanulta a Bosszúállók mozdulatait. Szerettük a filmet, a történetet is, jó kikapcsolódás volt, de mégis keserű szájízzel távoztunk a vetítőteremből. A főgonosz elnagyzolása mellett a film másik nagy hibája, hogy próbálja fenntartani a kapcsolatot a Bosszúállókkal. Egy idő után már feladtuk számolni, hogy hányszor hivatkoznak vagy mondják ki Bosszúállót a filmben. Ez egy jó akció, kém és előzményfilm lehetett volna, ha nem szerettek volna minden jelenetben emlékeztetni minket a Bosszúállókra. A címszereplő múltját és a családját kellett volna mélyebben bemutatni, és nem utolsósorban a főgonoszt kidolgozni. A szerzők mentségére szóljon, hogy a film nem akar nagyobbnak tűnni, mint egy előzményfilm. A látványra csak néhány szóban szeretnénk kitérni, hiszen a megszokott minőséget kapjuk. Minden a helyén van, a látvány mellett pedig tökéletesen megkoreografált akciójelenetek váltják egymást, de olyan dinamikával, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Az állunk leesett volna, ha 10 évvel korábban jön ki a film, de mára ez is megszokott lett.